Az érelmeszesedés, az agyinfarktus és az agyvérzés legfontosabb kockázati tényezője a magasvérnyomás. Magasvérnyomás betegségről akkor beszélünk, ha legalább három alkalommal, nyugalmi állapotban a vérnyomás 140/90 Hgmm felett van.

Ekkor további vizsgálatokra, rendszeres (általában a beteg élete végéig tartó) kezelésre és ellenőrzésre van szükség.

A magasvérnyomás betegség gyakorisága a kor előrehaladtával növekszik. A vérnyomás felső értékének (systoles) minden 10 Hgmmel történő csökkentése az agyi érkatasztrófák kockázatát 30%-al, míg az alsó értékének (diastoles) 5-6 Hgmm-es mérséklése 42%-al csökkenti.

A vér emelkedett koleszterin és zsírtartalma valamint az érelmeszesedés és szívbetegségek kapcsolata jól ismert. A vérzsírok összetevői az összkoleszterin (káros: LDL, védő HDL koleszterin) és a triglicerid. Az összkoleszterin szint 5 mmol/l alatt normális. Az eddigi vizsgálatok valószínűsítik, de egyértelműen nem bizonyították a magas vérzsírszint és az agyinfarktus kapcsolatát.

• különböző szív- és érrendszeri betegségek. Ischaemiás szívbetegség, infarctus, szélütés.
• magas vérnyomásbetegség
• erek elmeszesedése (aetherosclerosis).
• végstádiumú veseelégtelenség.
• idegrendszer károsodása
• retina károsodása.
• gyakoriak a csont és ízületi elváltozások.

A dohányzás az érelmeszesedés kiemelt rizikófaktora. A belélegzett dohányfüstben több száz mérgező anyag van, amiből talán a legfontosabb a nikotin, a szénmonoxid és a kátrány.

Ennek következtében megváltozik a vér összetétele, növekszik a rög kialakulásának veszélye, csökken a védő (HDL) koleszterin szintje. Ezen összetett hatása miatt az erős dohányzás (több mint napi 20 cigaretta) 2-6-szorosára emeli az agyinfarktus gyakoriságát. A veszély nem csak a dohányost, hanem a passzív dohányzás révén a környezetét is érinti. A dohányzás abbahagyásának nem csak hosszú távú, hanem azonnali jótékony hatásai is vannak.

A dohányzás abbahagyása után 20 perccel : A vérnyomás, pulzus javul. 1 nappal: A szívroham valószínűsége csökkenni kezd. 3 hónappal: A keringés javul. 1 évvel: A szívkoszorúér betegség veszélye már csak fele a dohányzókénak. 5-15 évvel: Az agyinfarktus veszély már akkora, mintha sose dohányzott volna.

A rendszeres fizikai aktivitás igazoltan kedvező hatású a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulása szempontjából, főleg férfiaknál jelentős.

Napi 30 perc séta csodákat művelhet.

Több, gyakran ellentmondó közleményből levonható és ma már elfogadottnak tekinthető végső következtetés szerint az alkoholfogyasztás és a stroke között meghatározható összefüggés alapján az enyhe, illetve mérsékelt (maximum: bor 240 ml/nap, sör 720 ml/nap, tömény 90 ml/nap) és megfelelő minőségű alkohol fogyasztása fajtától és nemtől függetlenül némileg csökkenti a stroke rizikóját.

A krónikus alkoholizmus hatása viszont ezzel ellentétes, mely négyszeresére növeli a stroke rizikóját.

Az elhízás, ami korunk egyik népbetegsége, javarészt a mozgásszegény életmód következménye. Az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik. Sok esetben társul magasvérnyomással, cukorbetegséggel és magas vérzsír értékekkel. Az érbetegségek kialakulásának a veszélyét elsősorban a hasi elhízás fokozza.

A testsúly és az elhízás meghatározásához a testtömeg indexet használják, ami egyszerűen számolható ki: a testsúly (kg) elosztva a testmagasság (m) négyzetével. Normál értéke 20-25 között van. Túlsúlyról 25-30 között, elhízásról 30 felett beszélünk. Kezelése elsősorban az életmódbeli változtatás, az energia bevitel csökkentése és a testmozgás ésszerű növelése.

Mi a metabolikus szindróma?

A metabolikus szindróma egy olyan állapot, amelyre hastájéki elhízás, magas vérnyomás, magas vércukorszint és kóros vérzsír-összetétel jellemző. Ezen kockázati tényezők együttes jelenléte nagyban megnöveli a szív- és érrendszeri megbetegedések (infarktus, stroke, érelmeszesedés, koszorúér betegség, thrombosis) és elhalálozások valamint a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát. A metabolikus szindróma tényezői nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezők többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetők vissza.

Tudja-e hogy, Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él? A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentős mértékben fordul elő magas vérnyomás, jellemző a magas vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes előfordulását nevezik metabolikus szindrómának. Előfordulási gyakorisága a felnőtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor előrehaladtával tovább növekszik. „Halálos négyes” ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a stroke kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik.

Elhízás (Obesitas)

A hastájéki zsírszövet felszaporodása, az ún. alma típusú elhízás (has és a törzs körül) nemcsak esztétikai probléma, ugyanis a hasi zsírszövetek anyagcseréje különbözik a bőr alatti zsírszövetekétől, és beindít egy sor olyan folyamatot, amely további anyagcsere rizikófaktorok fellépését idézi elő. Az elhízás mértékének megállapításában a testtömegindex (BMI) nyújt segítséget. Kiszámítása: testsúly (kg-ban) osztva a testmagasság (m-ben) négyzetével (kg/m2). Normális értéke 20-25 között van. 25-30 között túlsúlyosságról, e felett pedig elhízásról beszélünk. Tudja meg, hogy mi az Ön BMI értéke, kattintson ide! Hastáji elhízást jelent az is, ha a haskörfogat meghaladja nőknél a 80 cm-t, férfiaknál a 94 cm-t.

Magas vérnyomás (Hypertonia)

A magas vérnyomás önmagában nem okoz tüneteket, azonban a tartósan emelkedett vérnyomás súlyos szövődményes szervi károsodásokat okoz. A magas vérnyomás a szívinfarktus és az agyvérzés elsőrendű rizikófaktora, és a legtöbb esetben kimutatható további szív- és érrendszeri betegségek, érelmeszesedések, thrombosisok, vesebetegségek hátterében. A vérnyomás érték 140/90 Hgmm alatt tekinthető normálisnak. Statisztikák szerint a legkedvezőbb érték a 110/70 Hgmm. 160/95 Hgmm felett pedig már feltétlenül gyógyszeres kezelést kell alkalmazni. Előnyösek azok a gyógyszerek, amelyek nem rontják a különböző anyagcserezavarokat, fixdózisú kombinációs készítményként javítják a beteg gyógyszerbevételi hajlandóságát.

Magas vérzsírszint (Hypertriglyceridaemia / Hypercholesterinaemia)

A koleszterin egyfajta zsír a vérben. A koleszterin származhat a bevitt élelmiszerekből, de a máj is termeli. Magas a vérzsírszint, ha a koleszterinszint meghaladja az 5,2mmol/l normál értéket. A magas koleszterinszint megnöveli az érelmeszesedés kialakulásának kockázatát. A kockázatot a kis sűrűségű, ún. veszélyeztető, „rossz” LDL-koleszterin emelkedése növeli, míg a nagy sűrűségű, ún. védő hatású, „jó” HDL-koleszterin emelkedése csökkenti. Metabolikus szindrómában egy másik vérzsír, a triglicerid szint is emelkedik. Normál értéke 2,4 mmol/l alatt van. Az elhízás emeli a LDL koleszterin és a triglicerid szintet és csökkenti a védő HDL koleszterin mennyiségét. Kezelésében elsőleges a diéta. Ha a diéta önmagában nem elég, akkor a koleszterin belső termelését csökkentő gyógyszeres kezelés (statin) szükséges.

Magas vércukorszint

A cukor (glukóz) biztosítja a szervezet energiaellátását. Normál esetben a cukor hamar felszívódik a vérből és beépül a szervezet energiaraktárába Kóros esetben viszont a sejtek cukorfelvétele lelassul, a vércukorszint emelkedik, tartósan magassá válik. Cukorbetegségről beszélünk, ha az éhomi vércukorszint rendszeresen meghaladja a 6 mmol/l értéket, étkezés után 11 mmol/l fölé emelkedik, és 2 óra múlva sem tér vissza a kiindulási értékre. A felnőttkori cukorbetegség nemcsak a cukoranyagcsere zavarát jelenti, hanem mind a szénhidrátokra, mind a zsírokra és a fehérjékre is vonatkozik. A sejtek inzulin iránti érzékenysége csökken (inzulin rezisztencia), az inzulintermelés fokozódik, s a magas inzulinszint ellenére relatív inzulinhiány alakul ki. Az elhízás önmagában is elősegíti az inzulinrezisztencia kialakulását. Ha a testsúlykontroll nem elegendő, antidiabetikumok és/vagy inzulinkezelés válhat szükségessé. Előnyben kell részesíteni az inzulin érzékenységet fokozó, szénhidrát felszívódást lassító, az inzulin elválasztás korai fázisát csökkentő gyógyszereket.

Kezelés

A metabolikus szindróma hosszú távú kezelést és többszörösen kombinált eljárást igényel. Egyrészt a betegnek változtatnia kell helytelen, mozgásszegény életvitelén, egészségtelen táplálkozásán. Rendszeresen ellenőriznie kell testsúlyát, vérnyomását, étkezés utáni vércukorszint és vérzsír értékeit. Másrészt ki kell egészíteni a terápiát a tünetegyüttes egyes összetevőire közvetlenül ható gyógyszeres kezeléssel.

Megelõzés

A szindróma kialakulásáért elsősorban a hastáji elhízás a felelős, ezért alapvető fontosságú az elhízás megelőzése.
Testsúlycsökkentés – Alapvető a diétás étrend (napi 1200-1800 kal), a zsírok és a szénhidrátok korlátozása. 5-10 százalékos testsúlycsökkenés már segíthet, hogy a szervezet újra képes legyen felismerni az inzulint, illetve jelentős hatással van a többi rizikófaktorra is.
Testmozgás – A fokozott fizikai aktivitás enyhíti az inzulinrezisztenciát. Ez segít a vérnyomás és a „rossz” koleszterinszint csökkentésében és a „jó” koleszterinszint emelésében, ezen kívül, mérsékli a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát is.
Szívet kímélő étrend – Kerülendő a telített zsírok, a cukrok és a só fogyasztása. Ajánlott a zsíros ételek helyett a rostdús táplálékok (gyümölcsök, zöldségfélék, gabonatermékek) beiktatása a mindennapi étrendbe. Fontos az alkohol- és a kávéfogyasztás mérséklése, a dohányzás abbahagyása.

A szívinfarktus (köznapi nevén szívroham) a koszorúérbetegség legsúlyosabb formája, mindenki által rettegett, nem ritkán az életet veszélyeztető súlyos betegség, mely világszerte a leggyakoribb halálokok közé tartozik. A magas halálozás mellett a szívinfarktus jelentősen csökkenti a betegek életminőségét és növeli a rokkantak számát.

Mi okozza a szívinfarktust?

Érelmeszesedés (Atherosclerosis)

A szívinfarktus hátterében rendszerint az érelmeszesedés áll. Érelmeszesedés alatt a verőerek (artériák) falának megbetegedését értjük, mely lassan, évek-évtizedek alatt alakul ki.
Az erek falának belső rétegén (endotélium) már kisgyermekkortól kezdve kimutathatók zsírlerakódások, melyek az idő múlásával növekednek, ún. plakkok alakulnak ki, melyek az erek üregét jelentősen beszűkíthetik. A plakkok később megrepedhetnek, a vérlemezkék összetapadása következtében véralvadék (trombus) képződik, mely az ér üregének teljes elzáródását okozza.

A szív koszorúerei az érelmeszesedés következtében gyakran megbetegednek, beszűkülnek majd elzáródnak. Ilyenkor a vérellátás az elzáródott érszakaszon megszűnik, és szívizomelhalás következik be: ezt nevezzük szívizominfarktusnak. Az elhalt szívizom helyét később hegszövet foglalja el, mely nem képes a szív pumpaműködésében részt venni. Ha a heg nagysága jelentős, a pumpaműködés olyan mértékben romolhat, hogy pangásos szívelégtelenség alakul ki.

Melyek az érelmeszesedés kockázati tényezői?

Magas vérzsírszint (hyperlipidaemia)
Magas vérnyomás (hypertonia)
Dohányzás
Cukorbetegség (Diabetes Mellitus)
Elhízás (Obesitas)
A testmozgás hiánya
Stressz
Örökletes tényezők

Hogyan lehet felismerni a szívinfarktust?

A heveny szívinfarktusnak a legtöbbször könnyen felismerhető típusos tünetei vannak. A roham általában hirtelen kezdődik, igen erős, szorító jellegű mellkasi fájdalommal. A betegnek típusos mellkasi fajdalma (ún. angina pectoris) az infarktust megelőzően rendszerint már volt, de tudni kell, hogy szívinfarktus előzetes mellkasi fájdalom nélkül is előfordulhat. Az infarktusos mellkasi fájdalom jellege az angina pectorishoz hasonló, de általában hosszabb ideig (20-30 percnél tovább) tart.
A fájdalom jellege szorító, markoló, mely legtöbbször a szegycsont mögött a legerősebb, kisugározhat mindkét mellkasfélbe, de főleg a bal oldalra, esetleg a karokba és a nyakba. A fájdalmat gyakran verejtékezés és halálfélelem is kíséri. Az esetek kisebb részében a fájdalom egyéb területre, pl. a gyomortájékra is lokalizálódhat és ilyenkor a beteg, vagy hozzátartozója nem gondol szívbetegségre, hanem hasi megbetegedésre gyanakszanak.
A szívrohamot gyakran megelőzik enyhébb, nem típusos előjelek. Ilyenek lehetnek kisebb mellkasi nyomásérzések, rossz közérzet, fáradékonyság, melyek legtöbbször már hetekkel előbb jelentkeznek, de a beteg nem tulajdonít jelentőséget ezeknek a jelentéktelennek tűnő tüneteknek, és nem fordul orvoshoz. Ilyenkor, még ha orvoshoz is fordul, sokszor a vizsgálatok sem tudják megjósolni az 1-2 hét múlva bekövetkező eseményt.

Mit tegyünk szívroham esetén?

A beteg további sorsát legtöbbször az dönti el, hogy ő maga és környezete hogyan értékeli az első tüneteket és milyen gyorsan kerül kórházba. Amennyiben a betegnek már előzőleg ismert volt a koszorúérbetegsége és volt angina pectorisa vagy esetleg szívizominfarktusa, akkor a tüneteket, könnyebben meg tudja ítélni, és el tudja dönteni, hogy a roham különbözik-e az előző panaszaitól.
Az angina és a szívinfarktus okozta mellkasi fájdalom között a legfőbb különbség az, hogy infarktus esetén a fájdalom tartósabb és a nyelv alatti nitroglicerin (tabletta vagy spray) hatására nem szűnik. Amennyiben a szívroham a beteget otthonában éri és egyedül tartózkodik otthon, telefonon kérjen sürgős segítséget az Országos Mentőszolgálattól a 104-es hívószámon, telefon hiányában pedig kérje a szomszédok segítségét. Ha a beteg munkahelyén lesz rosszul, akkor az üzemorvos vagy szintén a mentők jelenthetik a gyors segítséget. A beteget a segítség megérkezéséig nyugalomba kell helyezni, friss levegőről kell gondoskodni és nyelv alatti nitroglicerint kell kipróbálnia. A heveny szívroham legtöbbször drámai tünetek formájában jelentkezik, és ilyenkor a környezetnek az a legfontosabb tennivalója, hogy a beteg mielőbbi kórházba juttatásáról gondoskodjon. Minél előbb kerül a beteg kórházi ellátásra, annál nagyobb az esélye annak, hogy az infarktust okozó elzáródott érszakasz a kezelés hatására megnyíljon, kisebb szívizomterület haljon el, és minél teljesebb gyógyulás következzen be.

Mit tegyünk, ha a beteg eszméletét veszti?

A szívroham olyan súlyos lehet, hogy hirtelen keringés és légzésmegálláshoz vezethet, és a beteg a klinikai halál állapotába kerül. Ilyenkor a beteg eszméletét veszti, a szívműködése leáll (nem hallható szívhang a szív felett, nem tapintható pulzus sem a csukló felett, sem a nyakon), a légzése leáll, a pupillái (szembogár) kitágulnak és fényre nem szűkülnek. Ha ezeket a tüneteket észleljük, a beteget azonnal meg kell próbálni újraéleszteni.
Az újraélesztés sikere függ az alapbetegség súlyosságától és a szívinfarktus nagyságától, de alapvető fontosságú, hogy a klinikai halál beálltakor van-e jelen olyan személy, aki a szakszerű orvosi segítség megérkezéséig fenn tudja tartani a beteg keringését.
Az újraélesztés csak a klinikai halál beállta utáni 3-4 percen belül lehetséges, ennél hosszabb keringésleállás már visszafordíthatatlan agyi károsodást okoz!
Mesterséges keringés- és légzésfenntartással ugyanakkor a beteget akár egy óráig vagy tovább is életben lehet tartani, amíg a végleges segítség megérkezik. Az újraélesztés módszerét minden laikusnak meg kellene tanulnia, hogy a környezetében előforduló klinikai halál esetén, az orvosi segítség megérkezéséig életben tudja tartani a beteget (erre irányuló törekvések már hazánkban is vannak számos külföldi példához hasonlóan).

Az újraélesztés legfontosabb szabályai

1. A beteget fektessük a földre, fejét szegjük hátra és nyelvét húzzuk előre.
2. Térdeljünk a beteg bal oldalára és bal kezünkkel az állát, jobb kezünkkel a homlokát fogjuk meg.
3. Vegyünk mély lélegzetet, és a levegőt fújjuk a beteg orrába vagy szájába (a beteg szájára vékony textíliát, zsebkendőt vagy gézlapot helyezhetünk, ennek hiányában azonban ne késlekedjünk, mert a beteg életéről van szó!).
4. 4-5 befújás után két tenyerünket egymásra téve ütemes nyomásokat gyakoroljunk a szegycsont alsó felére.

Ha egyedül végezzük az újraélesztést, akkor 6-8 szívnyomás után 2 befújást végezzünk, amennyiben két személy végzi, akkor az egyik személy 4 szívnyomása után a másik személy egy befújást végezzen. A sikeres újraélesztés jele, ha a pupillák fényre újra összeszűkülnek, a légzés visszatér és a beteg sápadt bőrszíne javul.

Milyen szövődményekkel járhat a szívinfarktus?

A legsúlyosabb kezdeti szövődmény az azonnali hirtelen halál. A további életveszélyes szövődmények legnagyobb része is a tünetek jelentkezése utáni első órákra esik. A leggyakoribb szövődmények a szívritmuszavarok, amelyek a szív ingerképző- és vezető rendszerét érintik. A legveszélyesebb ritmuszavar a kamraremegés, amely a keringés leállásához és gyors beavatkozás nélkül halálhoz vezet. A túlságosan gyors (tachycardia) vagy a normálisnál lassúbb szívműködés (bradycardia) is veszélyes lehet.
Súlyos szövődmény az ún. szív eredetű keringés-összeomlás, a kardiogén sokk. Ilyenkor a vérnyomás jelentősen csökken, a szív nem tudja fenntartani a keringést, és az egyes szervek vérellátása elégtelen. A sokk súlyos szövődményt jelent, amely a mai korszerű kezelés mellett is nem ritkán halálos kimenetelű.
Súlyos, nagykiterjedésű infarktus életveszélyes szövődménye lehet a szívizom falának megrepedése. Ez szintén azonnali halált okoz.
A roham után néhány nappal következhet be. További korai komplikációk lehetnek a keringési elégtelenség, az agy- és a végtagembólia, de ezek késői szövődményként is előfordulhatnak. Szerencsére a szívizominfarktus az esetek nagy százalékában szövődménymentesen zajlik le. A kezdeti nagy fájdalom megszűnését követően a legtöbb beteg az egész kórházi ápolása során tünet- és panaszmentes.

Mit értünk a stroke fogalma alatt?

A stroke ütést, csapást jelent. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint az agyi érkatasztrófa (gutaütés, szélütés, stroke) az agyműködés általános vagy gócos zavarával jellemezhető, gyorsan kialakuló tünetegyüttes, amely több mint 24 órán át fennáll, vagy a beteg halálához vezet és amelynek bizonyíthatóan nincs más oka, mint az agyi érrendszerben kialakult elváltozások.

Az agyérbetegségek gyakorisága fokozatosan emelkedett az elmúlt évtizedekben. Ennek oka az egyes országokban az életszínvonal, az életkörülmények romlása, a kockázati tényezők halmozódása. Más országokban (fejlett ipari országok) a várható élettartam meghosszabbodása miatt kell egyre több agyérbeteg ellátásával szembe nézni.

Bár az iparilag fejlett országokban a kórkép letalitása (az az arányszám, amely megmutatja, hogy adott időegységben és helyen egy adott betegségben szenvedő 100 ember közül hány halt meg) az egyre korszerűbb egészségügyi ellátásnak köszönhetően csökken, mégis egy hónapon belül a betegek több mint 2/3-a meghal és a túlélőket igen gyakran maradványtünetek – mozgáskorlátozottság, beszédzavar, hangulatzavar, szellemi leépülés – sújtják.

A stroke a harmadik leggyakoribb halálok világszerte. Tavaly hazánkban 18 ezren hunytak el agyérbetegség következtében. Becsült adatok szerint jelenleg 200-250 ezer szélütést elszenvedett és még életben lévő beteg él közöttünk.

Hogyan alakul ki a stroke?

A stroke két fő típusát különböztethetjük meg aszerint, hogy milyen folyamat idézte elő. Az ischaemiás stroke esetében az agyi erekben vagy az agyat közvetlenül tápanyaggal és oxigénnel ellátó érrendszerben elzáródás/érszűkület alakul ki, az agy vérellátása zavart szenved, csökken. A másik esetben állományvérzés következik be, ez a vérzéses stroke. Az ischaemiás stroke négyszer gyakoribb, mint a vérzéses stroke.

Az ischaemiás stroke-ot rendszerint figyelmeztetőjelként ún. TIA (átmeneti ischaemiás esemény) előzi meg. A tünetegyüttes a stroke-hoz hasonló, általában néhány percen belül megszűnik. A vérzéses stroke többnyire hirtelen lép fel, fejfájással, hányással-hányingerrel, tarkómerevséggel kísérve. Az orvosnak azonnal el kell döntenie, hogy mely típussal áll szemben, mert mind az életkilátások, mind az alkalmazandó terápia eltér a különböző esetekben.

Melyek a stroke kialakulásának fő kockázati tényezői?

Több tényező ismert, amely a szélütés kockázatát növeli. Mindenekelőtt az érelváltozások kialakulásának csökkentésére hívnánk fel figyelmüket, hiszen a stroke-események túlnyomó többségében érelmeszesedés áll a háttérben. A magyar betegre sajnos jellemző, hogy több rizikófaktor egyidejűleg van jelen.

Nem befolyásolható kockázati tényezők a nem, a rassz, az életkor. A befolyásolható kockázati tényezők között több betegséget, kóros állapotot, helytelen életmódot találunk:

Magas vérnyomás: az agyi infarctus és az agyvérzés legfőbb kockázati tényezője. A stroke-os betegek több mint 2/3-ának magas a vérnyomása (!). A hypertonia felgyorsítja az aortaívben és az agyat ellátó nyaki nagyerekben az érelmeszesedést, megbetegíti a kisereket, elősegíti a szívbetegségek kialakulását. A kórosan emelkedett vérnyomás az agyérbetegségek rizikóját 2-7-szeresére növeli. A szélütés kockázata és a vérnyomás-emelkedés szorosan összefügg. A 10/5 Hgmm-es vérnyomáscsökkentés 42%-os stroke kockázat-csökkenést eredményez.
Dohányzás: az agyérbetegségek kialakulásának 10-15 százalékáért felelős. A dohányzás számos módon segíti az ischaemiás és a vérzéses stroke fellépését. Fokozza az érelmeszesedést, a thrombosis kialakulását és emeli a vérnyomást. 1,5-2-szeres rizikónövekedéssel jár, dózisfüggően, erős dohányosokban kifejezettebb. A dohányzás abbahagyása után a kockázat fokozatosan megszűnik.
Cukorbetegség: a kockázat 2-3-szoros.
Szívbetegségek: általában 2-3-szorosára növelik a kockázatot a szívinfarktus, a szívkoszorúér betegség, a szívelégtelenség, a bal kamra megnagyobbodás, a szívbillentyű betegségek. A legnagyobb kockázat a pitvarfibrilláció. Az ischaemiás stroke 15-25 százaléka vezethető vissza szíveredetű tényezőkre.
Egyéb tényezők: a zsíranyagcsere zavarok, a magas konyhasó bevitel, a túlzott alkoholfogyasztás 3-szoros stroke-kockázat. A fizikai aktivitás növelése csökkenti a stroke gyakoriságot, mert csökken a vérnyomás, csökken a testsúly, javul a zsír- és szénhidrát anyagcsere.

Melyek a stroke vagy TIA kialakulásának főbb jellemzői?

·Ha önmagunkon, hozzátartozónkon vagy közvetlen környezetünkben észleljük a következőket, haladéktalanul forduljunk orvoshoz:

·Hirtelen bekövetkező gyengeségérzés a karban, a kézben, a lábban;

·Nem érezzük testünk vagy arcunk egyik felét;

·Váratlanul csak egyik szemünkre látunk;

·Hirtelen nehézkessé válik a szavak megformálása, a beszéd;

·Nem értjük beszélgetőpartnerünk szavait;

·Egyre erősbödő fejfájásunk van, olyan, amilyet még soha nem éreztünk;

·Szédülés, egyensúlyvesztés érzése;

·Átmeneti emlékezetkiesés, eszméletvesztés.

Hogyan csökkenthetjük a stroke előfordulásának kockázatát?

·A vérnyomás normális szinten tartásával;

·A dohányzás abbahagyásával;

·Alacsony sótartalmú és zsírszegény diétával;

·Testsúlycsökkentéssel, az ideális testsúly elérésével;

·Rendszeres testmozgással;

·Az alkoholfogyasztás mérséklésével;

·Az orvos utasításainak betartásával.

A perifériás érbetegség, közismert nevén érszűkület – csakúgy, mint a szélütés és az infarktus – az általános érelmeszesedés egyik megjelenési formája, melyben a betegség az alsó végtag verőereiben lép fel. A perifériás érbetegség felismerését nehezíti, hogy az érintett sokáig tünetmentes marad, és ebben a stádiumban csak szűrővizsgálattal lehet kimutatni a problémát. A perifériás érbetegség több szempontból is veszélyes. A láb vérellátásának romlása akadályozhatja mindennapi tevékenységünket, késői felismerése pedig akár a végtag elvesztéséhez is vezethet. A romló alsóvégtagi keringés leggyakoribb tünetei a járáskor a vádliban vagy a combban fellépő görcs, fáradtság, ami pihenéskor rövid idő alatt megszűnik. E tünetegyüttes jellemzője, hogy a görcs vagy fájdalom szinte mindig ugyanolyan hosszú út vagy ugyanannyi lépcső megtétele után lép fel. Súlyosabb esetben a fájdalom éjszaka, nyugalomban is jelentkezhet, illetve fekély is kialakulhat a lábon. A járáskor jelentkező fájdalom mellett a láb (és/vagy az egész érintett alsó végtag) fázékonysága, a láb (és/vagy a lábfej) hűvös tapintata is érszűkületre utalhat. A perifériás érbetegség egy egyszerű műszeres vizsgálattal, az úgy nevezett a boka/kar index méréssel gyorsan és fájdalommentesen kimutatható.

Mindazonáltal az érszűkületes betegeket fenyegető legnagyobb veszélyt a gyakran egyidejűleg, tünetek nélkül fennálló koszorúér- és agyi érbetegség jelenti. A vizsgálati eredmények szerint az érszűkületes betegeknél sokkal nagyobb esély van a szívinfarktus, vagy a szélütés bekövetkezésére, függetlenül attól, hogy a jellegzetes tünetek jelentkeznek-e. A perifériás érbetegség kialakulásának rizikófaktorai a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, a cukorbetegség, a dohányzás és alkoholfogyasztás, a mozgásszegény életmód, a stressz, a túlsúly, továbbá a családi hajlam. A betegség gyakorisága 50 éves kor felett fokozottan nő.

Az érszűkület elkerülésében a dohányzás elhagyása, a megfelelő étkezés sokat segíthet (rendszeres szója, hal, saláta és gyümölcsfogyasztás, csak a magos és teljes kiőrlésű kenyér választása), és a heti háromszor félóra sport, séta, otthoni torna szintén sokat számít. A megfelelő lábbeli viselésének szintén nagy szerepe van a perifériás érbetegség kialakulásában, illetve a betegség megléte esetén a szövődmények megelőzésében.

Mi a szívelégtelenség?

A szívelégtelenség a szív működésének olyan zavara, melynek következtében a vérkeringés nem tudja biztosítani a szervek és szövetek számára a mindenkori igényeknek megfelelő oxigént és tápanyagot. Emiatt a beteg fáradékonyságról és nehézlégzésről számol be. Enyhébb esetben ez csak terheléskor jelentkezik, súlyos esetben már nyugalomban is vérellátási zavar, és a fontos szervek, mint például a vese és az agy működési zavara jöhet létre.

A szívelégtelenség gyakori betegség, a felnőtt lakosság kb. 2-3%-át sújtja, idős korban azonban az előfordulása elérheti a 10%-ot is. Súlyos betegség, amely megfelelő kezelés nélkül fokozatosan romlik, és végül halálhoz vezet. A betegség felismerését követő 5 éven belül a halálozás eléri vagy meg is haladhatja a rákos betegségek halálozását. A súlyosabb stádiumban a betegek életminősége nagymértékben megromlik, egyre nehezebben tudják napi tevékenységüket ellátni.

Szívelégtelenség okai

· Magas vérnyomás (hypertonia)
A fel nem ismert, vagy nem megfelelően kezelt magas vérnyomás hosszú távon kb. 3-szorosára növeli a szívelégtelenség előfordulásának gyakoriságát. Ha a vérnyomás az erekben magasabb, a szívnek erőteljesebben kell összehúzódni ahhoz, hogy a megfelelő keringést fenntartsa, és ez a fokozott terhelés hosszabb távon károsítja a szívizomzatot. A bal kamra fala előbb megvastagodik, majd elgyengül, a szív üregei kitágulnak, a kamraműködés csökken és megjelennek a szívelégtelenség jellegzetes tünetei. A vérnyomás ilyenkor már sokszor nem magas.
A magas vérnyomás nem csak a szívet és annak ereit, hanem más szervek érrendszerét (például agy, vese, végtagok verőerei) is súlyosan károsíthatja, amely a szívelégtelenség kialakulását szintén elősegíti. A vérnyomás normálisan 140/90 Hgmm alatt van.

· Szívizomelhalás (szívinfarktus)
A szívelégtelenség egyik leggyakoribb oka a szív koszorúereinek megbetegedése, melynek legsúlyosabb formája a szívizomelhalás (szívizominfarktus). Ilyenkor a szívizomzatot ellátó valamelyik koszorúér elzáródik és itt a véráramlás megszűnik. Ezen a területen a szívizom elhal, hegszövet alakul ki, mely összehúzódásra már nem képes. Az elhalt szívizomrész kiesett működését a többi, épen maradt szívizomterület próbálja átvenni, azonban ha az elhalás nagyobb izomterületet érint, akkor ez nem lehetséges, és szívelégtelenség tünetei alakulnak ki.

· Szívbillentyűbetegségek, szívfejlődési hibák
A szívben a véráramlás irányát szabályozó szelepek (billentyűk) megbetegedései, valamint bizonyos veleszületett szívfejlődési zavarok (pl. a szívsövény részleges hiánya) szintén szívelégtelenséget okozhatnak. A billentyűk szűkülete vagy zárási elégtelensége miatt a kamrák és a pitvarok túlterheltté válnak, a szív üregeiben kórosan megemelkedik a nyomás, melynek eredményeképpen szívelégtelenségre jellemző tünetek léphetnek fel. Veleszületett szívfejlődési hibákban, pl. pitvari vagy kamrai részleges sövényhiányban, rendellenes vérátáramlás jön létre a két szívfél között, a friss és elhasznált vér keveredik, melynek következtében szívelégtelenség alakulhat ki. Ezeket a rendellenességeket általában már gyermekkorban vagy fiatal felnőtt korban felfedezik, és megoldásuk az időben elvégzett korrekciós szívműtét.

· Szívizombetegségek
Bizonyos genetikai ártalmak, gyulladásos betegségek, toxikus anyagok, tartós és nagymennyiségű alkoholfogyasztás a szívizmot megbetegítve szívelégtelenséget okozhatnak. Ilyenkor a szív üregei kitágulnak, a kamrák képtelenekké válnak a megfelelő összehúzódásra és a súlyos működészavar szívelégtelenséghez vezet.

A szívelégtelenség tünetei

A szívelégtelenség okozta panaszok és tünetek általában fokozatosan alakulnak ki, és az évek alatt súlyosbodnak. A legjellemzőbb panaszok a következők:

· Fáradékonyság, csökkent fizikai terhelhetőség
Szívelégtelenségben a szív nem tudja fenntartani a mindenkori igényeknek megfelelő vérkeringést, ezért különösen fizikai terheléskor az izomzat vérátáramlása nem megfelelő, melynek következménye a gyors kifáradás és a csökkent fizikai terhelhetőség. Súlyosabb esetekben az egyéb szervek vérellátása is csökkenhet már nyugalomban is.

Ennek változatos tünetei lehetnek attól függően, hogy elsősorban mely szerv keringése csökkent: pl. az agy esetében levertség, csökkent szellemi teljesítőképesség, szédülés, zavartság jelentkezhet, a szív koszorúerek csökkent keringése szívtáji nyomást, szorítást (anginát) okozhat, míg a vese vérkeringésének romlása a vizeletkiválasztás nagyfokú csökkenését vagy teljes megszűnését (anúriát) idézheti elő.

· Nehézlégzés (dyspnoe)
Kezdetben még csak a nagyobb vagy megszokott fizikai terhelés okoz nehézlégzést, később azonban már a kisebb terhelés is kiváltja azt. A legsúlyosabb esetekben a beteg már nyugalomban is fullad, különösen éjszaka, laposan fekvő helyzetben. Gyakori lehet a sípoló légzés és köhécselés, súlyosabb állapotban főleg az éjszakai órákban, rohamokban fellépő és csak felülésre csökkenő súlyos fulladásos roham (szívasztma) vagy tüdővizenyő (tüdőödéma) is jelentkezhet. Ilyenkor a tüdőerekben a megemelkedett nyomás miatt a tüdőhólyagocskákba folyadék kerül, amely súlyos életveszélyes állapotot okoz, ami sürgős kórházi ellátás nélkül rendszerint végzetes.

· Végtagvizenyő, egyéb pangásos tünetek
Szívelégtelenségben testszerte felszaporodik a testfolyadék, mivel a szívüregekben és a viszerekben megnövekedett nyomás a szövetek közé kipréseli a folyadékot. Legjellemzőbb tünet, amit a beteg először észlel a bokatájék duzzanata (boka ödéma). Később a folyadékpangás következtében a máj is megduzzad, és folyadék szaporodhat fel a hasüregben is (ascites). A legsúlyosabb esetekben az egész testre kiterjedő bőr alatti folyadékszaporulat figyelhető meg.

Mi várható a kezeléstől?

Az elmúlt negyedszázad során a szívelégtelenség gyógyszeres kezelésében jelentős változás következett be. Korábban a betegek kezelésére csak a vizelethajtók és a szívizom összehúzódásának erejét fokozó digitáliszkészítmények álltak rendelkezésre, amely gyógyszerekkel ugyan a panaszokat csökkenteni lehetett, azonban a betegek életének meghosszabbítása rendszerint nem sikerült. A mai korszerű gyógyszerekkel és kezelési eljárásokkal ugyanakkor a betegek panaszainak tartós javítása mellett többnyire a szívelégtelenség súlyosbodása is megfékezhető, és a betegek élete is megnyújtható.
A szívelégtelenség jelenlegi kezelésnek négy fő területe van. Ezek a következők: 1) a betegek életmódjának megváltoztatása, 2) kombinált gyógyszeres kezelés, 3) bizonyos eszközös kezelési eljárások és 4) sebészi beavatkozások, szívátültetés.